Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wallace & Gromit- A Matter Of Loaf And Death

2009.03.24

Az „A Matter Of Loaf And Death” bemutatja Aardman leghíresebb duójának (bocsika, Morph és Chas) első kalandját a nagy képernyős kiruccanásuk az Elvetemült Veteménylény óta. Amellett, hogy ez a mese megmutatja mi mindent tanultak a nagy film készítésével, egy kicsit csendesebb ujjgyakorlat lett. Ahogy az a „Birka akció” epizóddal norma lett, a páros ismét egy új vállalatot alapít: a Top Bun pékséget, egy teljes szélmalommal és magtárral, amit saját otthonukká módosítottak. Egy nap, rögtön a gyártás után, kézbesíteni indulnak pékáruikat, amikor szembetalálkoznak Piella Bakewelllel, akit Wallace egy korábbi reklámból ismer: ő volt a Bake-o-Lite kenyér kabalalánya, Pihe-pék lány. Ahogy Wallace és Piella forgószélgyorsasággal romantikába keverednek, a mindig éber Gromitnak egyre gyanúsabb lesz a nő. Ez az asszony lenne a pékverő ’gabona gyilkos’, akiről a címlapok is tájékoztatnak?

Kép A Wallace & Gromit előkelő helyet foglal el nosztalgikus emlékezetemben. Először egy húsvét alkalmából láttam holdra lépésüket, és nekem azóta is eszembe juttatja, hogy mennyire magukkal ragadtak a gyurmafigurák, miközben szünidő alkalmával kakaót szürcsölgettem a takaró alatt. Azóta mindig izgatottan várom újabb kalandjaikat. A Matter Of Loaf And Death megtartja azt a minőséget, amire számíthatunk Nick Parktól és vállalatától, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez eddigi legerősebb kiruccanásuk. A termelésre elegendő pénzt gyűjtöttek össze a mozis tanulmányukból, ez meg is látszik a kivitelezés minőségén. Nagyon szépen beállított és csodálatos jeleneteket láthatunk, különösen, ha összehasonlítjuk a kis költségvetésű „A nagy sajttúrá”-val.

Kép Nagyon fontos helyett töltenek be még a karakterek és a viccek, amelyek a lelkét adják a produkciónak. Ott van például a sok nevetésre okot adó Wallace, akinek életre keltése a tehetséges Peter Sallis-nek köszönhető. Csatlakozik hozzá Sally Lindsay, mint Piella. Lindsay valószínűleg ismeretlen lesz a nemzetközi olvasók számára, de Angliában híres az ott futó szappanoperában, a Coronation Streetben betöltött, szerepe által. Kiegészítik ezeket a szóbeli előadásokat Gromit és Piella házi uszkárja, Bolyhos. Mindkét karaktert szakszerűen megtervezett arckifejezések és testbeszédek keltik életre. Park képes beleélni magát egy saját karaktereivel való kapcsolatba, így szinte pontosan tudja milyen belső érzelmeik, milyen gondolataik lehetnek, és ez az, amivel az Aardman rajzfilmkészítők kitűnnek. Gromit egyetlen szemöldökemeléssel többet tud mondani, mint bármelyik forgatókönyvíró egy hosszú monológgal.

Kép Az egyetlen negatívum, amit meg lehet említeni, az a fokozatosan felépített rejtély hiánya. Ez a nézőszög igazán „A bolond nadrág” című epizódban volt még használatban, ott viszont az elejétől végéig szépen felépítették a talányos eseményeket, míg a rejtély fényre derüléséig végig fenntartották a figyelmet. Ez úgy tűnik eltűnt ebből a történetből. A cselekményt indító tisztességes suspense után nem kell sokáig várnunk, sőt szinte már az elején érezzük a nyilvánvaló igazságot, és hamar leeshet mindenkinek a tantusz. A Veteménylényben jól elrejtett titkok arra a gondolatmenetre késztetnek, hogy itt ez a hiba a nagyon rövid játékmenetnek (fél óra) köszönhető. De ahogy mondtam, itt még mindig tisztességesen fektették be erőfeszítéseiket, és nem gondolom, hogy bárki is egy Agatha Christie-re számítana az Aardman- től.

Az „A Matter Of Loaf And Death” a Wallace & Gromitnak egy igazán jó története. A filmek közötti várakozás elvárásokat épít, ami lenyűgöző élményt nyújt, ha az Aardman- nek sikerül felülmúlnia azokat. Azt mondanám, hogy ez a báj részét képzi: ahelyett, hogy kifakítanák meséjüket hosszúra nyúlt évadokkal, Park és Bob Baker mindig várnak, amíg egy erős, szellemes, érzelmi történet pattan ki fejükből, és aztán kezdenek dolgozni. Ezúttal a mindennapi kenyér adta az ötletet.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.