Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Shonen Onmyouji

2009.03.18

A Shonen Onmyouji nem más, mint egy olcsó-kinézetű, tollazatfényű sorozat, amit Lola koncertfellépéseihez lehet hasonlítani, csak rúzs, smink, füstgép és egyéb segédeszköz harmóniája nélkül. Amit kapsz az annak a megnyilvánulása, amikor senkit nem érdekel mennyi pénzt fordítson egy sorozatra. Az ilyen fajta dolgok, segítenek megmagyarázni, hogy miért nem bízhatunk abban, hogy a Geneon valaha jót fog kiadni a kezéből. 

Kép Tudom, hogy tartózkodni kéne attól, hogy ilyen hangnemet üssön meg az ember, de van mikor az olvasó el kell viseljen egy kisebb szurit, hogy be legyen oltva.

Nemrégiben kerültek amerikai kiadásra a négy- négy részre felbontott sorozat legújabb két kötete, így már a 18. részig jutottunk el (az előző kettő, öt-öt részt tartalmazot). A 3. és a 4. tehát összesen 8 epizódot tartalmaz, amiben körülbelül három kiemelkedő momentum van. Talán.

A rajzfilm állítólagos hőse, Masahiro egy ifjú és tehetséges varázsló, aki azzal fejleszti képességeit, hogy ellenáll különféle démonoknak, akik rejtélyes suttogással beszélnek hozzá; eközben egyensúlyoznia kell az iskola és a harc között, egy királyságszerű környezetben (A helyszín valós neve egyáltalán nem számít. Minden, amit neked tudnod kell, az az, hogy ez alapvetően egy ősi Japán kultúrában játszódik). A démonok elleni harcban Masahiro használ: sokféle ráolvasást, kántálásokat, talizmánokat és az emberbarát démonok színtársulatát, melyek közül egyet (egy terrier méretű, nyúlszerű állatka) Masahiro állandó társaként rendelnek el. Ez érdekesnek hangzik, de nem az. Masahiro személyisége annyira figyelemfelkeltő, mint egy betonoszlop, és a harcostársai csak egy kicsivel jobb sóderből vannak kikeverve. Masahiro szerelmi szála nem más, mint folyamatos egy helyben ücsörgés, aligha történik valami a fejődés irányába. Megkapjuk a lány karakterét, akinek ez a környezet az élettere, de pont az őt körülvevő helyszín az, ami láthatatlanná teszi a figurát. Masahiro nagyapja, aki eléggé kiszámíthatóan a varázslatot tető-felett röpködésre használó klán alapítója, némileg már összetettebb személyiség, de csak az őt körülvevő banális környezettel összehasonlítva.

 Tehát ott van a mi Masahirónk, a démonharcos, és a bátor szalagos segédje, akik harcolnak a ... ööö ... rendben, nem igazán tudom mi ellen. Úgy tűnik, hogy néhány démonnak és emberi szövetségeseiknek terveik vannak a császárral, de nem igazán tudjuk, mit akarnak, csak azt, hogy verekedni szeretnének egy pocsék animációban. Masahiro szép lassan mindegyikükkel elbánik, egyre veszélyesebb fazonok bukkannak elő, miközben a képernyőre tapadt nézők kezdik elfelejteni, miért is történnek az éppen folyó események. Az összeesküvések úgy tűnnek, hogy szép lassan egy sokkal nagyobb tervet építenek fel veszélyesebb démonokat és szellemeket sejtetve, akikről egyelőre semmit sem tudunk meg a 18. rész végére. (Az eddig tartó részek vannak tehát összefoglalva)


Kép Utálok ilyesmi miatt panaszkodni, de az animáció minősége NAGYON- NAGYON rossz. Rosszul elvégzett digitális törlések, nem létező keretek, egyszerű, vaníliás hátterek, és egy általánosan végigfutó érzés, miszerint senkit sem érdekelt, hogy legalább egy kicsit jobbá tegye a sorozatot. Még a küzdelemszínhelyek is szörnyen szenvednek a nyilvánvaló szalonára elég költségvetéstől, a meglepően bőséges mennyiségű vér ellenére. Összeadva mindezt olyan japán szinkronhangokkal, akiknek hangszínéből az cseng le, hogy alkohollal fizettek a szerepekért; emiatt gondolhatta a Geneon siker várományosnak ezt a kiadását.

Most már abba fogom hagynir a gyenge sorozat ütlegelését. Határozottan biztos vagyok benne, hogy nem egy szándékosan rossz anime- sorozattal állunk szemben, csak néhányan megpróbáltak kicsiből valami nagyobbat kihozni. Emiatt inkább azt mondhatnánk: Ez nem nagyon jó.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.