Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pinokkió

2009.03.19

Jó pár nappal ezelőtt kiadták a Pinokkió jubileumi változatát DVD-n és Blu Ray-en. Vajon mi az oka, hogy még 70 év után is újra-meg újra kiadásra kerül ez a rajzfilm. Nézzük.

Kép A Pinokkiónak éppen úgy fenn sikerül tartania magát a kortárs alkotások tömegében, mint ahogyan azt az olyan mozi klasszikusok teszik, mint a Casablanca vagy az Ének az esőben. Bár stílusában régi bútordarabnak számít, mégis szembe lehet állítani a kor mai emberével is, még mindig van mondanivalója számunkra. Mint az, az időben rajzfilmre adaptált Disney történetek legtöbbje, a Pinokkió még a szokottnál is jobban eltér az eredeti forrásanyagtól. A Pinokkió Carlo Lorenzini sorba rendezett meséin alapul (aki a Carlo Collodi állnév alatt írt), és a film még így is tartja a forrásanyag durvább, érdesebb lenyomatait. Mostanra már a nagyközönség szinte kívülről tudja, milyen alapelemekre épül a történet: a Kék Tündér életre kelt egy marionett bábut, lelkiismeretet társít mellé Tücsök Tihamér személyében, valamint ha a báb hazudik, megnöveszti annak orrhosszát.

Kép A Disney kiszelektálta az eredeti tulajdonságait a főszereplőnek, aki írott formában egy csintalan és meglehetősen antipatikus személy, itt azonban egy jószívű és végletekig naiv srácot kapunk. Az ártatlansága éppen az, ami állandó bajba keveri, hiszen könnyedén ráveszik, hogy a vonzó színházélet felé vegye az utat, de nagyobb baj, hogy szinte semmit nem tud a világról és, hogy bármit mondanak neki, nem tartja észben. Szerencsére azonban ott van mellette Tücsök Tihamér. Ez utóbbi karakter a legeredetibb és legszebben meganimált karakter a filmben, köszönhetően Cliff Edwards játékának (szellemes és előzékeny előadása miatt ő tette le a legnagyobb teljesítményt az asztalra, ugyanis annak idején színészek kivetített felvételeire rajzolták a figurákat). Annak ellenére, hogy az a szerepe, hogy állandóan házsártos legyen, és folyamatosan morális kanyarokba terelje az eseményeket, meglepően kortárs. Főképpen, mert mint tücsök szemszögéből mutatja az eseményeket, és minden tettét valamilyen fanyar humorú megjegyzés követi. Szóval igencsak szórakoztató, hogy egy 70 éves rajzfilmfigura, még mindig tud a saját nyelvünkön szólni; bár az is meglehet, hogy 1940 óta csak most értek meg igazán az akkor szájába adott szavak, vagy csak retro- hangulatot idéz a szövege.

Kép Az eredeti forrásanyag sorba rendezett természetét visszatükrözik magában a film szerkezetében, ahol maga Pinokkió az egyetlen igazi állandó címszereplő az egymással laza kapcsolatú történetek között. Emiatt, a némileg összeköttetés- hiányos cselekményszál miatt történik az is, hogy a rajzfilm eleje a film egészéhez képest nagyon hosszú időt foglal magába. Másfelől persze maguk a rajzfilmkészítők kalandoznak el Gepetto varázslatosabbnál varázslatosabb kakukkos órái között, amik rengeteg kreativitástól duzzadnak. Szintén meglepő látni, hogyan változtak a szabályok a Disneynél az évek során. A főszereplő Pinokkió olyan nagymértékben fogyasztja a dohányárút és az alkoholt, hogy ma már a cenzorok szívinfarktust kapnának, ha ugyanezt egy mai rajzfilmben látnák, hiába vezet is rossz véghez a káros élvezett. Valójában azonban úgy tűnik, minthogyha a Disney-t kényszeríttették volna, hogy mutassa be a dohányzás káros hatásait néhány képsorban, mivel komolyabb következményeket nem látunk. Viszont az átalakulás jelenete, melyben Pinokkió barátja megfizet szándékos engedetlenségéért, olyan hangulatban festődik előttünk, mintha maga Hitchcock vette volna át egy pillanatra a rendezői széket.

Kép Az ikonikus Disney rajzfilmalakok általában egy tündérmesebeli világba varázsolnak el, ahol nem igazán lelhetők fel az élet valódi problémái. A Pinokkió szakít ezzel a hagyománnyal, eleve azzal, hogy az utcáról indít, majd belső térbe lépve alig palástolja Tücsök Tihamér koldus voltát, valamint Gepetto szegénységét. És ezek után a történet 2/3-át bizarr és fenyegető szereplők felvonultatásával folytatja . Azok a nyálkás felhajtók amikben Derék Rókus és Béla érkeznek remekül beilleszkednének egy Fleischer rajzfilmbe, és a kegyetlen bábos Stromboli mesterséges bájának és rosszul álcázott vulkáni haragjának keveréke, ugyanúgy jellemzi  Popeye Blutóját. Bár ezek lehetnek véletlen egybeesések, viszont a Fleischer rajzfilmek nemsokára bekövetkező bukását éppen ezeknek a formáknak levetkőzhetetlensége okozta. Ezért aztán talán érthető, miért nem követi a Disney ezután ezt az irányt.

Amíg a Hófehérke és a hét törpe az első egész estés rajzfilmje a stúdiónak, úgy a Pinokkió az, ami felállította a Disney mércéjét, és évtizedekig ezt a sztandardot követték. Ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a melódia, amivel kezdődik az egész Walt Disney Company ismertetőjelévé válik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.