Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nerima Daikon Brothers; A Nerimai Retkes Bratyók

2009.03.16

 

A Nerima Daikon Brothers valószínűleg a leghülyébb TV-műsor, amit életemben láttam, és ezt közel sem sértésnek szántam. Ahogy David St Hubbins mondta A turné című filmben „ez egy szép választóvonal az okos és a hülye közt”, de a Nerima Daikon Brothers 12 epizódja van annyira könyörtelenül, kiakasztóan hülye, hogy a sorozat folyamán ügyesen átkerülünk az okos oldalra is. Egyáltalán nem sznob, nem tartalmaz nagy fogalmakat, kifinomultnak sem mondható, el van halmozva lefordított vagy lefordíthatatlan Japán kulturális különbségekkel, és ez egy igazán, bazinagy baromság. Az ilyet pedig, szeretem. Azt gyanítom, hogy a legtöbb ember rendkívül pozitívan vagy rendkívül negatívan reagált a sorozatra, úgyhogy szerencse kellett ahhoz, hogy bárki elkapja a mostani Animaxon, mert egyéb helyeken nem nagyon érhető el, és ahhoz, hogy megszeresd a sorozatot, legalább két epizódot látnod kell.

Kép A Nerima Daikon Brothers egy animemusical, amit részben a The Blues Brothers ihletett. A címkarakterek egy leendő rocksztár trió tagjai akik, egy retek- földön árválkodó színpadon összezárva próbálnak és laknak, miközben egy kupolastadion megépítéséről álmodoznak. A mező tényleges tulajdonosa Hideki, egy Tokió másolatban Nerimában levő szőrös, durva retekfarmer, (a főváros, mint helyszín, itt már az unott sablon eltorzult újrahasznosítása). Ha Hollywood valaha felfedezné ezt a sorozatot és készítene belőle egy élőszereplős filmet, akkor a főszerepet egy az egybe Jack Blackre lehetne húzni. A legjobb barátja Ichiro, egy pléhpofájú egyenes-ember, aki az első számú srác (látszólag, egy társadalmilag elfogadható dzsigoló) az Echo-da Echo Blue Heaven klubban. A triót kiegészíti Hideki unokatestvére, Mako, egy korábbi pop bálvány, aki arra törekszik, hogy megvalósítsa visszatérését a köztudatba, és akinek szintén el kell hárítania Hideki-t nem kívánatos közeledésében. A sorozat első epizódjában, „Please Touch My Nerima Daikon”-ben, felveszik a negyedik segédüket, Pandaikont, egy javarészt néma és apró pandamackót, akinek egy retek levélzete nőtt ki a fején. Ő lehet a legokosabb a bandában és képes arra, hogy irányíthatatlan szexuális vonzalmat alakítson ki azokban az emberekben, akikkel kapcsolatba került.

No, és ez csak az alaphelyzet.

Kép A sorozat egy meglehetősen megjósolható képletet követ. A trió belekeveredik egy-egy bonyolult tervbe, hogy megvalósíthassák álmukat, ám rögtön akadályba ütköznek, ami általában egy- egy gusztustalan gazember, aki egy nagy halom pénzt kicsalva tőlük átveri őket a palánkon megannyi embertársaikat is kisemmizve, de legtöbbször elsősorban a Nerimai Retkes Bratyóktól nyúlnak le konkrétan összeget. Miközben egyre mélyebb lyukba ássák magukat, leteszi értük az óvadékot az állandó deus ex machina-t szállító „bácsika” (Oya-San japánul), egy rejtélyes idegen, aki a gyéren álcázott rendezője a sorozatnak: Shinichi Watanabe (más néven "Nabeshin"). Több rendbontás következik be mindegyik epizód záró perceiben majd a pénzük egészét elveszítik hőseink, így egyre kevesebből kell mindent újra kezdeniük. Közben, ott van a nagyon sok fülbemászó dal, néhány őrült táncbetéttel, és nagyon sok hihetetlenül nyers humor. A 3. epizódba beviszik a fingós-viccek ősanyját azzal, hogy nem mulasztják el a retek alakjáról való tréfálkozást (nálunk ennek a megfelelője répa, banán, vagy kolbász lenne). Az eseményekhez később csatlakozik, a valószínűtlenül forró rendőrségi detektív, Trükkös (Yukika Karakuri, vagy „Gadget” japánul) akinek nyilvánvaló szerepe az, hogy nehezebbé tegye a Nerima Daikon Brothers életét és, hogy sok-sok hihetetlenül vaskos viccnek kerítsen feneket, mint például ahogyan szexuális extázisba esik a retekpanda vagy egy hal rudacska puszta jelenlététől.

Az egyhangú panasz, ami a sorozatot éri, az az, hogy ez a formula hamar önismétlődővé válik. Az animációt vég nélkül újrahasznosítják, ugyanazokat a dallamokat használják fel, csak a szöveget változtatva a megfelelő helyzethez mérten, és a viccek mind megjósolhatóan nyersek és a határokat súrolják. A különös az, hogyha ezeken elkezd gondolkodni az ember, rájön, éppen ezek teszik még viccesebbé a sorozatot. A sorozat elveszti humorosságát, amikor rájössz, hogy mennyire ismétlődő, de aztán éppen ezért egyre vicesebbé válik. Furcsa ez így és én se igazán tudom felfogni, de belegondolva a bemutatót kifejező képlet egy erő, mintsem inkább gyengeség. Ez éppen olyan, mint a blues zene, ami ismétléseinek egy pontján eléri hallgató közönségének elvarázslását. Ez az, ami végül is számít, és ha ragaszkodsz egy végletekig egyszerű képlethez, akkor annak a későbbi legapróbb változtatása is konfliktusokat eredményezhet. És így szintén tökéletes területet kapunk olyan gegekhez (mint az egyarcú, szexi hitelreklámos táncos lányok, akik látszólag a minél több pénz kölcsönzését szorgalmazzák) amik saját képletének felforgatásáért felelősek. Persze mindezek ellenére a sorozat ismétlődő momentumai könnyen eredményezhetnek hátfordítást a nézőktől.

Kép Természetesen van, amikor sajnos a humor nem fordítható le a szöveg vagy a kulturális különbségek miatt. A Nerima Daikon Brothers nagyon sok olyan terméket tesz gúny forrásává, amit a japánok forgalmaznak, így csoda, hogy engedélyezték annak idején a sugárzását. Bizonyos szempontból, valószínűleg jobb, ha nem is tudsz a japán közéleti eseményekre vagy kultúrára utaló dolgokról, mert lehet, hogy viccesebbé és véletlenebbé teszi azt, amikor például egy seregnyi oroszlánnak öltözött nép ejtőernyőn ereszkedik alá, hogy megküzdjön a hitel- táncos leányzókkal (és ezeket leírva ráébredek, hogy miért is volt jó végignézni ezt az animesorozatot). Bár ugyanazzal a széles skálájú vígjátékkal eljátszott a második epizód is, van benne egy nem túl palástolt rasszizmus, amikor is koreai pachinko- játékterem tulajdonosok kicsalják a jó japán háziasszonyok megtakarított pénzét. Lehet, hogy ez amolyan barátságos csipkelődés, mint amikor az angolok a franciákkal viccelődnek filmjeikben, de azt hiszem itt ennél, azért csúnyább dologról van szó. A sorozat ugyanakkor szintén, az itteni szexuális neveltetés rossz oldalán is landolhat. Nincs olyan jelenet persze, ami ne a viccet szolgáltatná, mégis kicsit betegnek tűnik, amint az első epizódban Ichirót nyilvánosan molesztálják. Szintén kemény az a hibás üzenet, amit Mako dekódol szerelemként, amint Ichoro egy pofonnal képen törli. Valószínűleg viccet tudtak volna csinálni a családon belüli- vagy nemi erőszakból, de a „Nerima Daikon Brothers” nem is akar átlépni ilyen határokat.

Kép A kulturális vízválasztóról beszélve, a Nerima Daikon Brothers nálunk szerencsére felirattal ment a televízióban, és nem kapott szinkront, sem magyarosított dalokat. Így a feliratkészítőn múlt mennyire rímesen vagy találóan magyarítja a dalszövegeket. Másik kulturális öblökbe folyó ügy: Mako egy Okayama tájszólással beszél a japán szövegben, amit nálunk egész találóan tálaltak. Szerencsére nem magyar tájszólásra lett a feliratban fordítva, hanem gondolom egy japán eltérésekre jobban illeszkedő nyelvtani eltérésre. Mindenesetre a Mako és Trükkös közötti szócsata magyarul olvasva igazán viccesre sikeredett, és felvetődött a kérdés: ki írta ezt?!? Másfelől valószínűleg és hallhatóan a japán szinkron viccesebb, mint a magyar szöveg, de nyelvtudás híján sosem lehet tudni, hogy jól fordított poénról van e szó, hogy poén volt-e a valódi sorozatban ott, ahová magyarul írtak, illetve volt e poén ott, ahol a magyarban nem. Azt gyanítom, hogy valószínűleg mindháromnak a keveréke a végeredmény, de igazából egyáltalán nem érdekelt, mert jókat derültem a sorozat nézése közben.

A Nerima Daikon Brothers olyan, mint Keith Richards rock and roll meghatározása: zene, ami a nyakon lefelé halad. Ez nem egy olyan sorozat, ami nehéz intellektualitásával jutalmaz meg, vagy agyunknak azt a nyúlványát ingerelné csak kizárólagosan, ami javarészt ételben, szexben, és más idegrendszeri örömben lenne érintett. A legmagasabb lökés, ami ez utóbbinak fellebbez, az az a fajta megjelenő nevetés, amit örömként definiálunk a Nerima Daikon Brothers nézése közben, és az agy ezen részébe illeszkedik bele csodálatosan.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.