Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alice Csodaországban

2010.06.28

Szegény Walt Disney. Imádta Lewis Carroll Alice könyveit, és éveken át próbálta nagy képernyőre adaptálni. Az Alice Comedies, amit többé kevésbé az ő csapata alkotott, rengeteg inspirációt merített Carroll klasszikusaiból. Az 1936-os rövidfilmben, melynek címe "Thru the Mirror," Disney átküldi Mickey Egeret a tükrön túli világra,ahol megnő és összemegy valamint kártyakatonákkal küzd. Elkezdte a munkálatokat egy egész estés Alice mozin az 1930as évek végén, de elakadt mert adaptációs problémák akadályozták és egy olyan kisebb közjáték amit úgy hívtak "A Második Világháború."

Kép Nem tudom hány ember olvasta valaha az Alice könyveket. Saját tapasztalataim alapján, az emberek általában azt mondják hallottak róla, vagy látta a temérdek mozifeldolgozás közül az egyiket, de találkoztam néhány emberrel akik leültek elolvasni ezeket a könyveket. Ha nem túl sok információd van róla, a következőket kell tudni: Kettő van belőlük, Alice Csodaországban és  Alice Tükörországban, mindkettőnek ugyanaz a hősnője és mindkettőben furcsa és paradox dolgok történnek, de a kettő között van azért némi eltérés. Csodaország (melynek lakói a Bolond Kalapos a Szív Királynő és a -magyar fordításban helytelenül- Fakutya -pedig macska az-) az elengedett fantáziából következő incidensekről szól, aminek a tetőpontja egy gyümölcsös lepény ellopásának bírósági perre vitele. Tükörország (ahol megtalálhatjuk Tutyikát és Mutyikát, Dingidungit, és a "Szajkóhukk" költeményt) történetében Alice keresztülgyalogol egy óriási, antropomorfizált sakktáblán. A második könyv még meredekebb és még több (és homályosabb) matematikai viccet tartalmaz, és ezek következtében kevésbé népszerű. Mindkét könyv Alice-t úgy mutatja be, mint édes, képzelet gazdag gyereket, bár egy kislány szemtelenségével van megáldva ha valami neki nemtetsző dolog állja útját.

Semmi probléma nincsen magával Alice karakterével a Disney féle Alice Csodaországban-ban, kivéve,hogy túlságosan sok modern amerikai idea sugárzik róla, mint amennyire egy viktoriánus lánytól ezt elvárhatnánk. (A Hayao Miyazaki mozik lány főszereplői, lélekben és beállítottságban, sokkal közelebb állnak Carroll Alice-ához.) És semmi baj nincs azokkal az epizódokkal sem amikbe belecsöppen, amik javarészt vidámak és viccesek. Két dolgot kell megbocsátanunk Disneynek a könyv szabad adaptálásában, az, hogy átdolgozta a karaktereket és, hogy a két történetet egybegyúrta.

De nincsen semmilyen végzetes hibája: az út nem ötlettelenségen vagy gyenge zenéken, témákon vezet át.


Nos, vitába lehet szállni,hogy könyvvel való egyezetlenség abból következik, hogy ezek egymással lazán összefüggő epizódokból állnak. Való igaz, de tény, hogy van ami összekösse a történeteket. A legnyilvánvalóbban a Tükörországban fejezódik ez ki, ami egy sakkjátszma köré szerveződik.De a Csodaországban is megtalálhatóak állandó motívumok és témák. Ilyen például, hogy folyamatosan aggódik méretének növekedésén vagy összemenésén, valamint, hogy epizódjai álomlogikán kersztül hajlanak egymásba. Csodaország nem rendelkezik stabil struktúrával, de nincs olyan pillanat amikor üresjáratot éreznénk.

Kép Disney és művészei tudták, hogyan kaphatják el a megfelelő hangulatot—a "Thru the Mirror" egy rossz film ahhoz, hogy megragadja az Alice könyveket mivel azok álomszerűek, sok szabad asszociációs bájjal. De ennél az Alice filmnél a könyvet nagyon apró darabokra szaggatták, és rendezetlennek tűnik, valamint sokkal hosszabbnak tűnik a 70 perces játékidőnél. Az egyetlen szervezőerő, hogy Alice üldözőbe veszi a Fehér Nyulat, és ez nem ad elég hajtóerőt a filmnek. Nem segít a jelenetek elnyújtása és a maroknyi vicc sem. Az Őrült Tea Party, például, nem töb egy tucat vizuális gagnél amiben ömlik a tea. Ez a jelenet—és a film egésze—számos tehetséges komikusnak köszönhető, mint Ed Wynn és Jerry Colonna, de a jelenetek nagy része unalmas kabarégyakorlatokba torkol. Az egész mozi álom atmoszféráért kiált; és sok epizódban annyi energia sincs, hogy egy rövidfilmet eltarthatna.

Kép A legjobb pillanataiban, az Alice A dzsungel könyvére emlékeztet, ami szintén több szórakoztató jelenetett fűzött egybe majd az egyveleg maga volt a "történet." Az Őrült Tea Partynak vannak jó jelenetei; a Hernyó és a Vigyorgó Macska emlékezetesek; és a film vége vad élettel telik meg amikor a Szívkirálynő megjelenik. A dzsungel könyve, bár jobb volt, hiszen kérkedően epizódszerűen épült fel és hivalkodóan hűtlen volt az eredeti történethez; nem tett úgy mintha több lenne egy dzsungel ihlette fantasztikus Las Vegas-i musicalnél . Az Alice pont ott kezd ellaposodni ahol megpróbál hű lenni a könyvhöz—Carroll történetei nem túl filmszerűek; tűlságosan a szójátékokra épülnek—és a legrosszabb,hogy Carroll karaktereit rajzfilmszerűen próbálják fenékbe rúgni. Disney, talán, jobban járt volna ha nem ragaszkodik görcsösen a könyvekhez, és rábízza magát saját dús fantáziájára.

De akkor ez lehet nem az a "filmváltozat" ami oly sok kísérletezés után készült el. Elvégre paradoxonokra kell számítanod ha Lewis Carroll történetekkel dolgozol, nemde?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.